Fuss Szada 2026 élménybeszámoló

Idén immár harmadik alkalommal álltam rajthoz a Fuss Szadán, ami egyébként idén már a VI. Fuss Szada volt. Ez egy 100%-ban terepfutó verseny, amit azért szeretek ennyire, mert hihetetlenül családias a hangulata. A rendezőcsapat is fantasztikus, mindig szívvel-lélekkel szervezik meg az eseményt.

Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ez egyáltalán nem könnyű verseny. Cserébe viszont elképesztően gyönyörű útvonalon vezet végig: a Gödöllői-dombság legszebb részeit járhatjuk be. Az erdőnek számomra mindig van egy különleges varázsa, egyszerűen feltölt energiával.

Több táv közül lehet választani, de én minden évben a leghosszabb, 22,8 kilométeres távot választom. Ebben nagyjából 600 méter szintemelkedés van, ami azért már komoly kihívás. A verseny legkeményebb része számomra mindig a 16. kilométernél következik, ahol egy brutális emelkedő vár ránk, a hírhedt Siratófal. Nekem ezt még egyszer sem sikerült megfutnom, eddig minden alkalommal felsétáltam rajta. 😄

Az idei verseny különösen nehéznek érződött. Az előző napok esőzése miatt nagyon párás, meleg idő volt, körülbelül 24–25 fok. Sokan tudjátok rólam, hogy a legnagyobb ellenségem a meleg. Már a száraz hőség sem a barátom, de amikor magas páratartalommal párosul, az számomra igazi gyilkos kombó.

Ennek ellenére idén mégis sikerült javítanom a tavalyi időmön. Tavaly 3:10:33 alatt értem célba, idén pedig 3:01:00 lett a végeredmény. Érdekes, hogy futás közben sokkal rosszabbul éltem meg ezt a versenyt, mégis jobb eredményt sikerült elérnem. 😃 Ezért egyáltalán nem panaszkodom, sőt, elégedett vagyok vele.

Persze számomra továbbra sem az időeredmény a legfontosabb. A legfontosabb mindig az, hogy célba érjek.

Idén összesen 243-an indultak a különböző távokon, ami szerintem nagyon szép létszám. Az én, 22,8 kilométeres távomon 67 induló volt, és végül az 57. helyen értem célba.

Ez volt az idei Fuss Szada élménybeszámolóm. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad!

Erőt, egészséget és jó sportolást!